gyöngyösi atlétikai klub

LABDARÚGÓ SZAKOSZTÁLY

NBIII. KELETI CSOPORT
2017/2018
BAJNOKCSAPAT
Heves Megyei I. osztály 2016/17
BAJNOKCSAPAT
MLSZ II. oszt. Közép_Kelet 2016/2017
BAJNOKCSAPAT
Pest megyei I. osztály Keleti-csoport Bajnokcsapata 2016/2017

HÍREK

Gyöngyösi AK - Budapest Honvéd FC 0-4
16 dec. 2017 14:40 - Super User
Gyöngyösi AK - Budapest Honvéd FC 0-4

Edzői nyilatkozatok:
Erik van der Meer a Honvéd vezetőedzője:

Hogyan látta a mérkőzést?

Erik [ ... ]

HírekBővebben...
Gyöngyösi AK - Bp. Honvéd Magyar Kupa
17 nov. 2017 20:09 - Super User
Gyöngyösi AK - Bp. Honvéd Magyar Kupa

Elkészültek a jegyek ! Elővételben megvásárolható hétköznap [ ... ]

HírekBővebben...
MTK II - Gyöngyösi AK
17 nov. 2017 20:06 - Super User
MTK II - Gyöngyösi AK
HírekBővebben...
Miniinterjú Laurinyecz Ákossal
17 nov. 2017 20:03 - Super User
Miniinterjú Laurinyecz Ákossal

- Kezdjük az elején! Rögtön a 7. percben volt egy gyanús szituáció, [ ... ]

HírekBővebben...
GYAK-Monor SE 1 - 3
17 nov. 2017 19:57 - Super User
GYAK-Monor SE 1 - 3

HORVÁTH DÁVID, a Monor SE vezetőedzője - Az eredmény alapján egyértelmű [ ... ]

HírekBővebben...
Gyöngyösi AK - Monor SE
09 nov. 2017 10:30 - Super User
Gyöngyösi AK - Monor SE
HírekBővebben...
További hirek
Elmúlt az őszi szezon fele, 8+1 meccsünk volt eddig, és még 8, és legalább még egy kupameccs vár ránk. A szezon negyedénél Labancz Róberttel beszélgettünk egy kicsit minden eddigi mérkőzésünkről, és egy kicsit másról is...
Nézzük, ő hogy látta az ősz felét!
JÁSZBERÉNY 2-2 (H)
V.I. - Első mérkőzés: Jászberény. Akkor úgy gondoltuk, hogy egy bajnokaspiráns csapat ellen kezdünk. Aztán most 8 mérkőzés elteltével ugyanannyi pontjuk van, mint nekünk.
L.R. - Az első mérkőzésen lehetett látni, hogy mennyivel nagyobb sebességgel játszanak egy osztállyal feljebb, mint amihez mi két év alatt hozzászoktunk. A meccs elején be is szorultunk, utána szépen lassan belejöttünk a mérkőzésbe, sikerült vezetést szerezni, és utána egész tűrhetően nézett ki a játékunk is, sőt, 2-0-ra is vezettünk. Az ellenfélnek már nem adódott olyan sok lehetősége, mint az első 15 percben, de utána egy felesleges második sárgával emberhátrányba kerültünk. Ezt az ellenfél jól kihasználta, nagy nyomást helyezett ránk. 2-1-nél még volt egy helyzetünk, de az kimaradt. Ami viszont fontos, hogy azon a mérkőzésen is, és azóta a többin is: nincs sok helyzete az ellenfeleknek, tehát nem szoktunk alárendelt szerepet játszani. A Jászberény is hiába nyomott, nem sok helyzetet alakított ki, a két gólt is egy szabadrúgásból és egy megpattanó lövésből kaptuk.
V.I. - Lehetett bennünk egy kis “drukk” is az első meccs miatt?
L.R. - Nem hiszem, nem olyan típusú játékosaink vannak, sőt, mondhatom, hogy nagyon jó karakterű játékosokkal rendelkezünk. Inkább a sebesség, amit szoknunk kell. Itt már nincs annyi idő, nem fér bele a hiba… Azt egyből megbüntetik. De eddig egyik csapat sem focizott le minket, és remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz.
DVTK 2-2 (I)
V.I. - A végeredmény ugyanaz, de az alakulás egész más…
L.R. - Így van, ott megfordítottuk a mérkőzést, 0-1-ről 2-1-re alakítottuk a mérkőzést, és aztán a végén egy kézre pattanó labda miatt büntetőhöz jutottak, és így lett döntetlen.
V.I. - Játékban? Milyenek voltunk?
L.R. - Ott se volt különösebben gond.
V.I. - Mennyire volt erős aznap az a csapat, hiszen egy első osztályú csapat tartalékjairól van szó?
L.R. - Igen, az ilyen csapatoknál nem mindegy, hogy éppen aznap kiket adnak le az első csapattól. Előző hétvégén megnéztük a meccsüket, és azt mondtuk, hogy nincs mitől félnünk, aztán ellenünk teljesen mást játszottak. Összességében talán nyerhettünk volna… Bízom benne, hogy jövőre az ilyen meccseket már meg tudjuk nyerni, mert hát bele kell edződnünk ebbe az osztályba, nincs mese!
TÁLLYA 1-0 (H)
V.I. - Ott én nagyon megijedtem, mert - tudom, hogy emiatt sok kritikát kaptok - de ott én is úgy láttam, hogy hamar elfáradt a csapat.
L.R. - Én ezt nem éreztem azon a meccsen se...
V.I. - De azért a végén nagyon nyomtak, és nagyon beszorultunk.
L.R. - De ez normális: vesztésre áll egy csapat, megpróbál kiegyenlíteni! Mi is amikor pl. a kupameccsen hátrányban voltunk, nyomtunk, és nem hiszem, hogy azért, mert a Pénzügyőrnek nincsen erőnléte. Ezek lélektani dolgok.
V.I. - Igen, de - ha csaponghatunk kicsit - a STC-nél egyértelműen látszott, hogy az a csapat előrébb tart nálunk, a Tállyánál viszont nem, mégis nagyon beszorítottak minket.
L.R. - Persze, de azt nem szabd elfelejteni, - ha már csapongunk kicsit - hogy egyedül a Tiszafüredben nincs olyan játékos, akinek van NBI-es, vagy NBII-es, esetleg komoly NBIII-as múltja. Meg lehet nézni, igaz, hogy már nem fiatalok, de pl. a Tállyában ott van a Lippai, Irhás, Minczér sztenderd NBI-esek voltak, az Ondónak legalább 40, Molnár Zsoltnak meg vagy 60 NBII-es mérkőzése van. A STC-ben meg még Bajnokok Ligája selejtező mérkőzéssel is rendelkeznek… Nálunk Rédeinek, meg Petrének van NBII-es meccse, és ennyi. A többiek meg jó ha rendelkeznek NBIII-as meccsekkel, de legtöbbjüknek még azok is a 6 csoportos NBIII-ból való… Ezek tények. Nem erre akarom persze kihegyezni, de ezt is látni kell ahhoz, hogy miért tud valaki fölénybe kerülni ellenünk. Ez ugyanolyan, hogy tavaly a Megye I-ben senki nem került ellenünk fölénybe, mert ott mi tudtuk hozni azt a minőséget… Itt azért vannak sajnos jelenleg még jobb futballisták, mint a mieink. De ezen vagyunk, hogy ez megváltozzon.
DEAC 5-0 (I)
V.I. - Az eddigi legkellemetlenebb eredményünk: Debrecen…
L.R. - Na, igen, Debrecen… Aki nem látta azt a mérkőzést, és csak az eredményt látja… Sőt, ha én nem vagyok ott, akkor én is azt mondanám, hogy “5-0, hagyjuk már, miről beszélsz…”, de egyébként az első félidő, sőt, 60 perc, az úgy nézett ki, mint tavaly a megyében, hogy mi támadtunk folyamatosan. A 4. percben rúgtak egy gólt, - megjegyzem azt is egy eladott labdából… - aztán meg alig jöttek át a térfelünkre. Volt két komoly lehetőségünk, azt nem használtuk ki, aztán a második félidő elején megint egy ilyen eladott labdából rúgtak egy gólt… Persze aztán a vége már nem nézett jól ki, talán már egy kicsit hitehagyottak is lettünk… De tényleg az a mérkőzés egy talány… Mentünk, mezőnyfölényt alakítottunk ki, de valami hiányzott a játékunkból....
ESMTK 1-1 (H)
V.I. - Jelenleg a dobogó harmadik fokán állnak, úgyhogy most már elmondható, hogy az a hazai 1-1 nem is olyan rossz…
L.R. - Én akkor is azt mondtam, hogy az értékes, mert az egy élcsapat lesz. Őket ugye többször láttuk, hiszen ők adják nekünk az ellenfelet. Az egy nagyon jó képességű csapat, mind szerkezetileg, mind egyénileg.
V.I. - Mégis vezettünk ellenük, és ikszeltük, ami tehát egy értékes 1 pont!
L.R. - Mi jelenállás szerint csapat szinten kell, hogy jól működjünk, és ez mindegyik mérkőzésre igaz. Ha csapat szinten tudunk olyat nyújtani, akkor az az osztálynak megfelelő. Egyénileg még nincsenek olyan képességű játékosaink, akik képesek ebben az osztályban kimagaslót nyújtani. Vannak komoly potenciállal rendelkező játékosaink, említhetjük Áront, Gergely Petit, Tarnai Danit, és még sorolhatnám… Míg az ellenfeleknél mindenhol van legalább egy-egy ilyan játékos, ha nem több… Bízzunk benne, hogy a mieink is felnőnek majd erre a szintre!
FÜZESGYARMAT 1-1 (H)
V.I. - A tabella alapján azt is mondhatnánk, hogy ez nem egy jó csapat, de az a mérkőzés sem volt egyszerű.
L.R. - Hát igen, ők 12 játékost igazoltak, ott még csapattá kell formálódni…
V.I. - Több játékosunk is azt mondta, hogy egyénileg itt voltak a legjobb futballisták.
L.R. - Az eddigi ellenfeleink közül szerintem is az nézett ki a legjobb játékosállománynak. De ha megnézed, akkor NBII-es, román másodosztályban játszottak a játékosok, és azok valamiért ott játszottak! Szóval nagyon meg kell beszülni minden egyes pontot, vagy amikor nem tud ellenünk fölényt kiharcolni az ellenfél. Mert ez is egy érdekes dolog, hogy az ellenfél edzői mindig azt nyilatkozzák, hogy az első félidőben nem volt jó a játékuk… Nem azt mondják, hogy nem hagyott minket a GYAK kibontakozni, és megöltük a játékukat…
V.I. - Ha csak a tabellát nézzük, akkor az ESMTK elleni iksz, az bravúr, a Füzesgyarmatot viszont meg kellett volna vernünk, hiszen mögöttünk állnak…
L.R. - Ha ez ilyen egyszerű lenne… Én továbbra is azt mondom, hogy mindig azt kell nézni, hogy az adott forduló után hanyadik helyen vagyunk. Nem azt kell néznünk, hogy ki van előttünk, ki van mögöttünk, hanem az a lényeg, hogy vannak(!) mögöttünk, és hogy ne legyünk kieső helyen. A tabelláról majd jövőre tudunk beszélni, ha bent maradunk, hogy ez vagy az gyengébb, vagy erősebb csapat nálunk… De addig mi megye egyes csapat vagyunk, bárki bármit mond. Ha bent maradunk, akkor vagyunk NBIII-as csapat! Hiába, hogy most az NBIII-ban játszunk, ha nem tudtunk bentmaradni, akkor megye egyes csapat voltunk, mert nem tudtunk megfelelni annak a szintnek. Ezt kell mindenkinek tudomásul venni: játékosnak, vezetőnek, edzőnek, szurkolónak, mindenkinek!

TISZAFÜRED 1-3 (I)
V.I. - Ha már megyei csapat… A Tiszafüred következett. Hozzánk hasonlóan tavaly nyerték meg a megyei bajnokságukat, majd kerültek az NBIII-ba. Azt lehet tudni, hogy ők mennyit erősítettek a nyáron?
L.R. - Erősítettek, de nagy kaliberű, “osztályon felüli” játékosokat nem tudtak igazolni.
V.I. - Például Sebe Attilát az Egerből igazolták.
L.R. - Így van, hát ő is megye egyben futballozott. Jó megye egyes futballistákat igazoltak, akikből majd lehet, hogy lesznek jó NBIII-as futballisták. Beszéltem a klub egyik támogatójával, és ő saját magukra mondta, hogy ‘vékonyak’.
V.I. - Akkor egy kicsit konkrétabban a meccsről ott is fordítottunk. Tatár Roland elmondása szerint szilveszteri kabaréba illő gólt kaptunk.
L.R. - Hát igen, szöglet, kavarodás, a csatár elé pattant, belekapott, jól, bement a hosszúba… Hát mi is rúgtunk már ilyen gólt, meg még remélem, fogunk is…
V.I. - Igen, hát rögtön azon a meccsen egy hasonló szituáció után egyenlítettünk, ugye Csornij Áron rúgta el a hosszú sarkot.
L.R. - Így van. Azt gondolom, hogy mindig a mérkőzés összképét kell nézni. Az összkép alapján lehetett látni, hogy ami csapatunk jobb, mint a Tiszafüred.
V.I. - Vesztes meccs után nem szép a körülményekre fogni a dolgokat, de itt nyertünk, talán megtehetjük, hogy megjegyezzük, hogy ott voltak gondok a körülményekkel…
L.R. - Hát… Nem. De hát végül is nyertünk. De ha kikaptunk volna akkor is megpróbálunk nem foglalkozni ezekkel. Szerintem ezt már ki kell nőni, hogy mindig külső körülményekben keressük a hibát. Ezt nem lehet, hogy mi lett volna, ha jó a pálya… Még egyszer mondom, ott lehetett látni, hogy a mi játékosaink többek. Ott is vannak jó játékosok, de azért nem olyanok, mint amilyeneket a többi csapatokban láthattunk.
V.I. - Csak említés szintjén: a játékvezetés.
L.R. - Én azért emeltem ki ott a játékvezetőt, nagyon jól vezette a mérkőzést, ritkán látni ilyet, hogy egyformán ítélt meg mindig minden szituációt mindkét oldalon. Ez lenne a normális! Észre sem lehetett venni! Nem kellett kiszólnia. Érdekes módon ott az asszisztensnek sem kellett fegyelmeznie egyik kispadot sem. Én sokszor a következetességet hiányolom. De egyébként én megpróbálok nem foglalkozni a játékvezetőkkel, néha ők többet foglalkoznak velem, mint én ővelük, néha már ha egymás között a padon beszélünk valamit, vagy kicsit vehemensebben szólok a játékosokhoz, akkor is… Én meccs után el szoktam nekik mondani, hogy semmi bántót nem mondok, csak vehemensebb vagyok, mert hogy legyen a játékosom tűzben, ha én csak ott ülök a padon és meg se szólalok.
SALGÓTARJÁN 1-2 (H)
V.I. - A Tiszafüreddel ellentétben, itt nagyon komoly játékosokat igazoltak, ez egy elég jó csapat volt.
L.R. - Hát, igen. Beszéltem az egyik csapatvezetőjükkel, - elég jó a kapcsolat velük - hogy ők úgy igazoltak, hogy lehetőség szerint jussanak fel, tehát meg van rá a lehetőségük, úgyhogy náluk ez a cél.
V.I. - Ezzel együtt nem volt osztálykülönbség a két csapat között.
L.R. - Nem, hát olyan nagy mértékben ők sem tudtak felénk kerekedni. A két gól is abból esett, - amire pedig felhívtuk a figyelmet - hogy középen ne adjuk el a labdát, mert ugye ilyenkor nagyon nehéz: kifelé mozogsz, egy jó felpassz, és máris a kapunknál van az ellenfél… Ezt kell szokni, ezt a tempót. A Spitzmüllernek is az első félidőben azon a mellel letett labdán kívül semmi nem volt…
V.I. - Na, ha az előbb megtettük, akkor engedjük meg magunknak itt is: bírózzunk egy kicsit!
L.R. - Hát, igen. Itt már nem láttam a következetességet: olyan könnyen adott meg két szabadrúgást az ellenfélnek! Olyan meg nincsen, hogy a nálunk a Laurinyecz Ákossal sosem szabálytalankodtak! Tehát ezt lefújja, akkor az Ákos javára is fújni kellett volna legalább két szabadrúgást, amikor hátulról meglökik például. Ez az, amit hiányoltam, hogy nem egyformán ítélt meg ugyanolyan szituációkat. Az egyik oldalon sárgát adunk a… nem is tudom, miért, a másik oldalon meg akkor sem, ha elrúgja a labdát…
V.I. - Ebből az eredményből is látszik, hogy ebben az osztályban nincs tuti meccs.
L.R. - Így van a Salgótarján is zsinórban öt nyert meccsel jöttek ide, és visszaálltak védekezni, nem támadtak le. Itt a kellő tisztelet megvan, és mindenki tudja, hogy nem úgy működik, hogy simán nyerek. Nagyon kiegyensúlyozott a mezőny. Egy-egy meccsen lehet kiugró teljesítmény, mert ott jól sülnek el a dolgok…
V.I. - Összességében min múlik az, hogy mi jelenleg a 11. helyen vagyunk, - és ha ez a bajnokság végén is így van, akkor elértük a minimális célt - a Tállya, vagy a Füzesgyarmat pedig mögöttünk, holott ezekben a csapatokban magasabban jegyzett játékosok vannak?
L.R. - Úgy érzem, hogy mi csapat szinten tudunk jól működni. Ugye mindig azt mondják, hogy ha nincs hiba, akkor nincs gól. Ha kijátszanak bennünket, jó az ellenfél, kipasszolnak minket, olyan kombinatív játékot hoznak, amit nem tudunk kivédekezni, és abból gólt rúgnak, hát akkor.... hát, az úgy rendben van. De az látható, hogy ellenünk nagyon kevés helyzete van az ellenfeleknek, félidőnként egy-kettő. Annyi meg azért nekünk is van. És ez a nagyon fontos, hogy csapatként, szerkezetileg jól működünk eddig. Masszívan, jól védekezünk, harcosnak is mondhatom magunkat. Visszahúzódunk, és labdaszerzésből próbálunk eljutni az ellenfél kapujához. Mindenkinek megvan a feladata, és azt ha jól végrehajtja, illetve a saját egyéni képességeit ennek szolgálatába állítja, lásd például a Tarnai-Sárándi kettőst. Amikor ők a saját kvalitásukat nyomják, akkor az nagyon-nagyon jól néz ki, de ott, ahol kell, a támadó harmadban.
V.I. - Egy kicsit beszéljünk a kupameccsről is. Nem egy gyenge csapatot vertünk meg, ráadásul 0-2-ről fordítottunk. A hosszabbítás első félidejében pedig szinte a pályán se voltak ellenünk.
L.R. - A hosszabbítás első félideje az parádés volt! De amilyen gólokat szereztünk, az is! Szépen járt a labda, az nagyon jó volt!
V.I. - Jön majd a Szentlőrinc. Velük foglalkoztatok már?
L.R. - Igen, egy kicsit. Három éve jutottak fel az NBIII-ba, évről évre egyre erősebbek, előrébb végeznek. Ott ugye Pécs, Kaposvár közelsége miatt tudnak szemezgetni jó játékosokból… Egy 7 ezres kisváros, stabil csapattal… Én ezért mondom azt, hogy a mi csapatunkat nagyon meg kellene becsülni… Mert ilyen szinten kevés olyan csapat van, ahol ennyi helyi kötődésű játékos van a csapatban. Úgyhogy értem én, hogy mindenki a győzelmet szereti, de ha a saját játékosainkat sem tudjuk szeretni, ott már baj van. Olyan ez, ha a saját gyereked rosszat csinál, akkor is a te gyereked, próbálod szeretni, mert a sajátod, mert idevaló, találkozol vele az utcán, és nem az van, hogy ide eljön, hazamegy és lexarja, hogy itt mi van. Ezek nagyon fontos dolgok!
V.I. - Ha a kezdőcsapatot megnézzük, legalább a fele helyi kötődésű…
L.R. - Még több is, pláne ha a teljes keretet nézed. De én erre megpróbálok törekedni is. Persze attól még meg kell felelnie a követelményeknek, tehát teljesítmény is kell a helyieknek is. Én ezt így gondolom, hogy elsőként adjuk meg a lehetőséget a sájátunknak a lehetőséget, és ha meg tud felelni, akkor odakerülhet.
V.I. - Te hogy látod egyébként a csapatszellemet? Jött jónéhány új játékos, de azért nem cserélődött ki a keret.
L.R. - Ezt én úgy szoktam fogalmazni, hogy mindig a közegnek kell alakítania az egyént, és nem fordítva. Úgy látom, hogy nekünk van egy elég erős magunk, akik formálják mind az öltözői rendet, a pályán való rendet. Van egy három fős játékos bizottság, akik például kialakítottak egy házirendet, nem én, hanem ők maguknak. És ebből nem is szeretnének, szeretnénk engedni. Akik most most jöttek, ők is próbálnak megfelelni, de persze nem adják fel az egyéniségüket, csak megértik, hogy most tartoznak egy közösséghez, egy csapathoz, és ott vannak bizonyos szabályok. Ezért fontos, hogy mindig legyen egy mag, mert a mag az mindig újra tud hajtani. És ezért kell erre nekünk nagyon-nagyon vigyázni.
V.I. - És az újak már megtanulták már a győzelmi nótát?
L.R. - Hát, reméljük… Tapsolni már tudnak. Reméljük, lesz még sok alkalom gyakorolniuk!
V.I. - Úgy legyen! Hajrá GYAK!

Válik István

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés